Pszichiátria

A pszichiátriai szakellátás célja, hogy segítsen koncepciót kialakítani az egyénnek arról, hogy alkalmazkodási nehézségének, lelki szenvedésének hátterében mi állhat, ezáltal lehetőséget teremtve helyzetének javítására.

A leggyakoribb állapotok, amelyekkel a pszichiátriai szakellátásunkat fel szokták keresni:
– hangulati zavarok (depresszió, mánia, érzelmi hullámzás)
– szorongásos zavarok (generalizált szorongás, pánikzavar)
– gondolkodási zavarok (furcsa vagy szokatlan gondolatok és észlelések)
– alkalmazkodási zavarok (a stresszel való megküzdés zavara, nehezített alkalmazkodás)
– az egyén funkcionálásának zavara (halmozódó környezeti vagy személyközi konfliktusok)
– szellemi hanyatlás és időskor zavarai (éjszakai aktivitás, érzékcsalódások, feledékenység, agresszió)

A problémák egy része orvosolható a zavart kiváltó tényezők megváltoztatásával, egy másik részük elsősorban a gyógyszerekre reagál és olyan is van, ami az egyén önismeretét mélyítő pszichoterápiás ellátással kezelhető.

Pszichoterápia

„Aequo animo.”

A pszichioterápia nem más, mint szavakkal történő gyógyítás. Egy olyan specifikus ellátási forma, ami arra koncentrál, hogy az egyén megértse és felismerje a szenvedést okozó tényezőket; hogy önmagával kapcsolatos új ismeretekre tegyen szert, így azonosítani tudja rejtett erőforrásait, amelyek segítségével a kihívást és nehézséget jelentő helyzetekkel hatékonyan megküzdhet.

Célunk tehát, hogy ne halat adjunk, hanem halászni tanítsunk!

Módszereik: kognitív-viselkedésterápia (CBT)